T Corona Borealis, egy visszatérő nóva

A csillag első kitörését 1866. május 12-én észlelte John Birmingham csillagász. Ekkor egy kékesfehéren izzó csillag  tűnt fel a Corona Borealis (Északi korona) csillagkép Epsilon nevű csillagától mintegy 1 fokra PA 155 fok irányban. Fényesebb volt az Alpha Coronae Borealisnál is, vagyis +2 magnitudót ért el.

Gyors fényességcsökkenés következett, egy hét múlva már csak 6 magnitudó volt, egy hónap múlva pedig már 9 magnitudóra halványodott, majd beállt 10 magnitudó környékére egy nyugodt állapotba. 

Gyakorlatilag a T CrB egy kettős csillag (kb. 228 nap periódussal). A főcsillag vörös óriás, a kisérő pedig fehér törpe, amely nehezebb és anyagot szív át magához a vörös óriásból. Amikor már elegendő mennyiségű anyag átkerül a fehér törpére, akkor a hőmérséklete annyira megnövekszik, hogy termonukleáris reakció indul be. Nos, ezt a hatalmas robbanást észleljük innen a Földről (biztonságos távolságból) a csillag hirtelen felfényléseként.

1946. február 09-én bekövetkezett egy újabb kitörés, melyről lemaradt Leslie Peltier, aki már 25 éve minden derült éjszaka megfigyelte a csillagot, de a zord időjárás miatt mégsem ment ki éppen akkor hajnalban megnézni kedvencét…

A nóva +3 magnitudóig fényesedett, kékesfehéren világított, majd gyors halványodás után sárgás, utóbb vörös színre váltott.

Az első és a második kitörés között mintegy 80 év telt el. A harmadik kitörés időpontjára 2026 adódna, azonban ez nem ilyen egyszerű!

A folyamatos megfigyelés alatt tartott csillag fényességértékeit és viselkedését vizsgálva feltűnt, hogy a 2015 februárjától 10.5 magnitudóról történő és 9.2 magnitudóig tartó fényességnövekedés nagyon hasonlít az 1938-as tendenciához. Ez utóbbi pedig viszonylag közel volt az 1946-os kitöréshez, vagyis a fizikai állapot szerinti viselkedésből következően a csillag szuper aktív állapotba került, s 2015 után 8 évvel számolva a várható kitörésre 2023 (+/- 1 év) adódik.